A fehér fagyöngy (Viscum album) a szantálfafélék (Santalaceae) családjába tartozó, Magyarországon is jól ismert és egész Európában elterjedt félélősködő, örökzöld növény. Leggyakoribb gazdanövényei a nyárfa, a fűzfa, az akácfa, amelyek ágain gömbölyű, 60-100 cm átmérőjű bokrokat képez.
Rövid szerteágazó ágai ismételt álvillás elágazásúak. Levelei átellenesek, zöldessárgák, bőrneműek, visszástojásdad vagy keskeny lándzsás alakúak. Kétlaki, zöldessárga színű redukált virágai ülők, 3-4-5 tagú bogernyőt alkotnak. Március-áprilisban virágzik. Termése ragadós álbogyó, amely késő ősszel érik, és elterjesztésében a madaraknak van szerepük.
Angolszász országokban karácsony környékén díszítésre használják, tartós asztali és mennyezeti dísz. Érdekes tulajdonsága, hogy a kint felkötött fagyöngy sokkal tovább marad üde és zöld, mint a bent fellógatott csokrok.
A fagyöngyöt az érelmeszesedés megelőzésére és a hagyományos kezelésekkel együtt a magas vérnyomás leküzdésére használják. Európában több laboratórium állít elő belőle és forgalmaz különböző citosztatikus és immunrendszert serkentő hatású készítményeket, az onkológia területén való felhasználásra.
Drogjai a levelek (Visci folium) vagy leveles hajtások (Visci albae stipes). Számos változata van, melyek hatóanyagaik minősége és mennyisége szempontjából különbözőek a gazdanövény fajától, annak állapotától és azon való elhelyezkedésüktől függően. Egy fán is többféle változat fordulhat elő. Hatóanyagai viszkotoxinok, cisztein, amelyek erős hatású polipeptid keverékek; egy viszkumprotein komplex; lektinek. További előforduló tartalomanyagok: fenilpropán- és lignánszármazékok, kávésavszármazékok, flavonoidok, biogén aminok, arabinogalaktán és galakturonán poliszacharidok.